Ez csak egy rövid megjegyzés a tegnapi írásomhoz, de annyira jól fejezi ki a Z-Health kézikönyvben talált idézet. Állítólag számos hegymászó teremben olvasható ez az USA-ban: Ne nézd, ahogy a kezdők másznak, mert a végén még úgy mászol majd, mint ők.

Érdekes módon a mirror neuron szerepe nem csak a mozgástanulásban nagy, de a tanulásban általában is. Sőt…Ez a terület villan fel akkor is, amikor az, akit figyelünk olyat tesz, amelyről van fogalmunk magunknak is, ez egy egyrészt újfent ugyanazt a területet aktiválja az agyban. Ha tehát valaki az utcán a szemed láttára elesik, részben rosszul érzed magad, mert van elképzelésed arról, hogy mit érez – fájdalom – és ez a mimikádon is azonnal látszik. Visszafejtve pedig ha a barátod szomorú valamiért, együtt érző leszel vele, ami szintén a mirror neuron okán történik így. Számos olyan kutatás folyik, mely szerint az autizmus egyik oka a mirror neuronok helytelen működése.

A fantasztikus az, hogy ha a testükkel foglalkozók legalább annyira ismernék az idegrendszert, mint az izmaikat, akkor sokkal eredményesebben használhatnák azt.

Írtam, hogy a mentális gyakorlás hatással van a mozgások elsajátítására, ami végtelen lehetőségeket rejt magában. Vajon hat-e az erőre vagy éppen a flexibilitásra? Ha elfogadjuk, hogy mindkettő a CNS – központi idegrendszer – által vezényelt folyamat, akkor a válasz egyértelmű igen.

Egy kutatásban két csoporton azt vizsgálták, hogy a mentális gyakorlás növelheti-e az erőt, ehhez az ujjakat vették célba. A csoport maximális feszítéseket végzett az ujjakkal, B csoport ugyanezt csak elképzelte. A hosszabb időn át tartó vizsgálat végén megmérték mindkét csoportban, hogy a kiindulási állapothoz képest mennyit nőt az erő. Az első csoportban 30%, ami nem meglepő. A másodikban 22%, ami viszont megdöbbentő. De ha belegondolsz, nem is annyira furcsa.

Az, hogy mekkora erőt fejthetsz ki a CNS felügyelete alatt álló folyamat. Ha nem ítéli biztonságosnak, úgy nem enged nagy erőt generálni. Mivel a mentális gyakorlás pont azt az agyi területet éri el, mint a fizikai edzés, így az agy hajlandó nagyobb mennyiségű izomrostot munkába állni. És az erőedzés nem kevéssé függ attól, hogy az izomrostok hány százaléka fogható munkára.