Van egy olyan folyamat, amit angol nyelven pseudohypoxia, magyarul álhipoxia néven találsz meg a szakirodalmban. De előbb tisztázzuk, mi az a hipoxia. Ez alapvetően az oxigén alacsony szintjét jelenti, de jelentheti azt is, hogy a véráram korlátozása okán nem kap oxigént a szövet, sejt. Természetesen itt beszélhetünk krónikus vagy akut hipoxiáról, és természetesen ennek az intenzitásáról is. A normoxia alapvetően ebből következően az oxigén normál szintjét jelenti, ha ezt vérben mérnénk pulzioximéterel, 95 és 99 % telítettséget mutatna.

De akkor mit jelent a pseudohypoxia?

Nos, ez egy érdekes folyamat, mert a sejtben ebben az esetben akkor is a hipoxiára utaló faktorok akvítak – HIF-1 – amikor amúgy elegendő oxigén van a környezetben. A jelenlegi hipotézis ezt a NAD+ hiányára vezeti vissza, ugyanakkor a pseudohypoxia azt jelenti, hogy az oxigén jelenlétében amúgy logikus oxidatív foszforiláció helyett a glikolízist választja, ami gyakorlatilag a Warburg hatást jelenti és aerob glikolízis néven ismert…

Ez miért gond?

Mert így egy glüközből 2 ATP lesz, nem 36, és így 18x többet kell dolgozni az energiáért, ami sokkal több szabadgyököt termel.

Na de hogyan lehet mégis valahogy oxigént csempészni a sejtbe és rákéynszeríteni, hogy oxidatív foszforilációt használjon? Nos, erre több lehetőség van:

  • Helyreállítani a Bohr hatást és jobbra tolni a oxigén disszociációs görbét.
  • Átmeneti hipoxia edzés – lásd oxygen advantage és buteyko légzés.
  • Hiperbár oxigén terápia.
  • Emelni a NAD+ szintet, lásd böjt, időben korlátozott étkezés, mozgás.

Szakirodalom:

  • https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4076149/
  • https://www.cell.com/fulltext/S0092-8674(13)01521-3
  • https://dash.harvard.edu/handle/1/32491128