Jön a nyár, és már azon morfondírozol, hogy valahogy le kellene fogyni. Nyilvánvaló, hogy ennek csak egy módja van – a jó öreg kevesebbet eszem, és többet mozgok. De máris megjelennek a negatív gondolatok, mert ezt már egy párszor eljátszottad, és akkor is csak kövérebben kerültél ki a próbálkozásból, habár az elején úgy tűnt, ez alkalommal sikeres leszel. A ítélet azonban egyszerű: lusta és torkos is vagy, miért is sikerülne így lefogyni, igaz?

Hadd mutassam be a legnagyobb ellenséged a stabil zsírvesztéshez vezető úton, ez pedig Te vagy, még ha nem is tudatosan aknázod alá a fogyással kapcsolatos terveid. Hadd mutassam be neked a Testzsír Stabilitási Pont – TSP – elméletét.

A lényeg az, hogy egy program szerint a tested zsírszázaléka viszonylag szűk határok között szabályzott. Erre azért van szükséged, mert sok ezer évvel ezelőtt nem lehettél sokkal kövérebb, de sokkal vékonyabb sem, mint ami a túlélést szolgálja. Ha túl vékony voltál, talán meg sem élted a tavaszt, ha pedig túl kövér, úgy könnyű prédája lehettél a vadállatoknak. A nő esetén újabb érdekesség, hogy az alacsony testzsírral rendelkező nők többsége alkalmatlan volt az utód felnevelésére, ergo a túl vékony nők esetén még a teherbeesés is nehézkes – és ez a mai napig igaz.

Mi történik, ha elkezded magad diétával kínozni?

  • Lejjebb megy a súlyod, remélhetőleg ez főleg testzsír.
  • Csökken a leptin termelése.
  • Nő a ghrelin termelése.
  • Nő az éhség.
  • Csökken az anyagcsere sebessége.
  • A zsírsejtek mérete csökken.

Egy ponton túl az éhség nyer, és elkezdesz zabálni.

  • Azonnal nő a súlyod.
  • Nő a leptin termelése, de csökken a leptinre való érzékenység.
  • Nő az anyagcsere sebessége, hogy nem lépd túl a TSP-t.
  • A zsírsejtek mérete és mennyisége is nő, ezt a hyperplasia folyamata.

Magyarán ahogy felfelé kúszik a súlyod, a termosztát bekapcsol, és felpörög az anyagcsere. Ahogy lefelé mozdul el a mérleg nyelve, a termosztát leveszi az anyagcsere sebességét, és tanulva az esetből ahogy ismét kalória érkezik be, őrült tárolásba kezd.

Kik a kulcsjátékosok?

  • Az inzulin a fő tárolóhormon, amely elősegíti az energia újraszintetizálását és a zsír tárolását
  • A glukagon az inzulin megfelelője, amely lebontja a máj glikogén tárolóit a vércukorszint egyensúlyozza ki és elősegíti a zsír lebontását.
  • A leptin az jóllakás hormonja, amely szabályozza az energiafelhasználást és az ételfogyasztást
  • A ghrelin az éhséghormon, amely serkenti az étvágyat, a vágyat és az étkezést
  • A dopamin az a jutalomtranszmitter, amely valami jó elvégzését követően termelődik nagy mennyiségben.
  • A szerotonin az elégedettség neurotranszmittere, amely elősegíti a relaxációt és a elégedettséget.

Ahhoz, hogy reset gombot nyomjunk a testzsír stabilitási pont kapcsolón, uralnunk kell az inzulint és újra érzékennyé kell tenni az idegrendszert a leptinre.

Kutatások:

  • https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4371661/
  • https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6039924/
  • https://academic.oup.com/jn/article/127/9/1875S/4728914
  • https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/21677272