Mostanában kicsivel többet utazom, és ilyenkor is szeretek gyakorolni. Mivel a kettlebell ilyenkor kilőve – és gyakran más eszköz is, mert utálok nagy csomagokkal utazni – így még tavaly arra jutottam, hogy kényszerűségből, de el kell kezdenem a tornát. Újra.

Mivel sporttagozatos voltam, így szertorna heti 3x szerepelt az órarendemben 6-14 éves korom között, és volt még 2 év, amikor a testnevelőtanárunk gondoskodott arról, hogy megutáljuk a nyújtót, korlátot vagy a gyűrűt. Nincs megalázóbb egy 16 évesnek annál, amikor szenvedve kitolsz egy muscle up-ot, és a tanárod 64 évesen megcsinál öt darabot, majd 15 kelepet a nyújtón. Még ha nem is szerettük a tornát, azért tiszteltük azt a testi erőt, amit adott.

Nem is rossz egy 89 évestől…:)

Noha nincsenek kedves emlékeim a tornával kapcsolatban, mégis roppant hasznosnak találtam mindig is, és most 40 felett lett belőle szerelem. Nem tudnám megmagyarázni miért – hacsak nem az a hatalmas csodálat is tisztelet, amit a tornászok iránt érzek. Régi erősemeberek életéről olvasva az is feltűnt, hogy milyen sokan voltak egyszerre mesterei súlyokkal végzett és a saját testükkel végzett gyakorlásnak. Egykezes kézállásban egyensúlyozás és bent press a saját testúllyal nem zárta ki egymást – sőt.

Azt gondolom, hogy a saját súlyos edzésnek van valami eleganciája és ha megvan az erőszint – amihez az ember hozzájuthat kettlebelles és saját súlyos edzés kombinációjával is – úgy roppan élvezetes is. Az egyetlen nehezen feldolgozható része az intenzitás. Aki szereti úgy befejezni az edzéseit, hogy vödör után néz már az utolsó szett előtt, az csalódni fog. Egy  tornász edzése nem ritkán napi 6-8 óra, amiből hasznosan a szeren vagy a gyakorlatok ismétlésével 30 percet tölt el. A gyakorlatok roppant mód megterhelik az idegrendszert, és ezt csak nagy pihenőkkel lehet orvosolni. Az pedig, hogy a minőségi munkához idő kell – nos ne legyen akkora meglepetés.

És mi van a kettlebell edzésekkel. Heti 3-5 alkalommal van swing, TGU, clean, esetenként bent press. Heti 1x van deadlift. 41 évesen fittebb, erősebb vagyok, mint bármikor életemben, és mondom ezt úgy, hogy ebből 12 év volt elég magas szintű versenysport, és 4 éves korom óta heti 4-5 edzésen veszek részt. Ezzel együtt minden amire képes vagyok, utánam is csinálható – sőt! Meg is haladható, mert bevallom nincs annál jobb érzés, amikor valaki a segítségemmel erősebb, ügyesebb, jobb lesz, mint én. Sokáig azt hittem, hogy a hivatásom sportolónak lenni. Tévedtem. Coach vagyok.