A glikolízis egy anyagcsereút, melynek során egy molekula glükóz két molekula piruváttá oxidálódik. Az elnevezés a glükóz (glüküsz görögül: édes) és a lízis (lüszisz görögül: hasadás) szavakból származó összetétel. Ez a folyamat a szénhidrátok katabolizmusának kezdő lépése, mely három alapvető célt szolgál:

A keto adaptált atléta – főképpen, ha olyan sportot űz, melyben az intenzitás nagysága és terhelés hossza miatt a glikolitikus anyagcsereút a domináns – gyakran szembesül azzal, hogy erőtlen, nehezen regenerálódik, lassul és általában csökken a teljesítménye. Ilyen sportok tipikusan a 400 méteres sprintek, grapping sportok és általában minden labdasport és küzdősport vagy a Crossfit. A keto közösség ilyenkor sokszor tanácstalan, mert ugye azt mégsem mondhatja egy ketogén adaptált atlétának, hogy egyen szénhidrátot.

De miért is ne? Éppen ma írt nekem ezzel kapcsolatban egy tehetséges magyar sportoló, mert elmondása szerint szinte semmi energiát nem érez magában az edzései során.

A keto adaptált atléta az állóképességi sportokban és a szigorúan max erőre támaszkodó sportokban egyáltalán nincs hátrányban a vegyes étkezést folytató atlétával szemben, sőt – az állóképességi atléta zsír adaptáltsága hatalmas előny is lehet a hosszú aerob terhelés során.

Mi legyen tehát a zsír adaptált erő-állóképességi sportolóval? Talán a legjobb nem úgy tekinteni a cukorra, mint minden bajok okozójára, hanem használjuk okosan, célzottan a megfelelő időben. Az edzés előtti – ahol tudjuk, hogy bizony szükség lesz a nagy teljesítményre, lesz savasodás bőven – bevitt 25-50 gramm szénhidrát olyan, mint a ha turbóra kapcsolna a szervezet.

Az időzítés itt is fontos, a bevitel idejére a terhelés előtti 30-60 perc a legalkalmasabb. Nem állítom, hogy mindenkinél beválik ez a módszer, de több olyan atlétát ismerek, akiknek ez működik és szívesen használják.