A Kettlebellel – vagy éppen zsákkal, dumbellel – végzett farmer járás fantasztikus gyakorlat. Anno Halmi Viktor programjában is szepepelt, amolyan edzés végén kivégzés jelleggel. Fáradtan vigyél viszonylag nagy súlyt, messzire. Fogáserősség, kitartás és kondíció, a végeredmény mindenképpen égő alkar. Ami teljesen helyes irány, amennyiben az égő alkar a cél, és persze a fogáserősség kondicionálása.

Gray Cook és Prof. McGill az, aki ennek a gyakorlatnak is új értelmet adott. De előbb hadd hivatkozzak egy másik óriásra, Senior RKC Dan Johnra. Dan a swinget, mint mozgó hidat – moving plank – aposztrofálta. Azt gondolom, amúgy zseniálisan. Az elmúlt évtized arról szólt, hogy a sportolókat ha kellett, ha nem megróbálta minden edző stabilabbá tenni. A cél a stabilitás volt, és lett fitball, bosu és más hasonló amúgy tényleg hasznos eszköz, már ha jól használják. Persze a stabilitás igazi definíciója hiányzott, pedig a pontos meghatározás sokat segített volna. Stabilitás = annak képessége, amellyel kontrolláljuk a mozgást egy bizonyos szegmentumban, erő, terhelés és mozgás ellenében. ( Mike Boyle)  Máris érthető, hogy a statikus mellső híd hirtelen miért kap új értelmet, amikor a swing felső pontját tanulmányozzuk. Mozgó híd.

A farmer járásban – főképpen az egykezes, unilaterális verzióban – a csodálatos az, hogy a hatás hasonló, de az analógia az oldalsó hídtartás. Mozgás/járás közben a test kompenzálni kívánja a féloldalas terhelést, miközben arra törekszünk, törzs, de legfőképpen a medence kontrollált legyen. Plasztikusan elképzelve Jeff O’Connort Master RKC-t kell idéznem: ha amedencét úgy képzeld el, mint egy folyadékkal teli poharat, mely bármely irányban  dőlés esetén a folyadék kifolyását eredményezi. Ha ezt képzeled el, miközben a farmer-járást gyakorlod – illetve ezt akarod megakadályozni, akkor sokat tettél a medence stabilitásáért.