A biofeedback az edzésben témaköre valahol a 6 napos napos R-Phase kurzus 3-4 napján kerül előtérbe, és az utolsó napon különösen sokat foglalkoznak vele a résztvevők. Az alábbiakat pár napja elmondtam Magyarország egy vezető fitnesz szakemberének. 5 percig nézett maga elé, majd azt mondta, ha ez mind igaz, az nagyon gáz lenne. Igaza van. Nem kevesebbet állítok, mint azt, hogy a Zhealthben oktatott biofeedback rendszer és a hozzá kapcsolódó mobilitási program hihetetlen lehetőséget kínálnak azoknak, akik szeretnének valamiféle változást elérni az edzésben, testkompozíció változásban, teljesítménynövelésben.

Írtam róla korábban már erről a témáról és azt gondolom nagy sikere is volt a Biofeedback blokknak a múltkori Zhealth szemináriumon. Mi, akik 4-12-16 hétre megírt edzésterveken nőttünk fel a biofeedback alapú edzésre némi gyanakvással tekintünk. Bompa, Zatsiorsky iszonyatos mennyiségű kutatást végzett a témakörben, az ebben a témában írott könyveket felsorolni is rengeteg időt emésztene fel. Egy ponton túl a különféle mezo és mikrociklusok és mindenféle periodizációk szinte már követhetetlennek tűnnek, nem beszélve arról, hogy kevéssé veszik figyelembe azt, ami az edzést a legjobban befolyásolja – és ez a tényező az idegrendszer. Az, hogy mennyit pihentél, hogyan ettél, milyen stressz ért, befolyásolja az edzésed és nem ciklus szinten hanem most. Lehet bármi a papíron, az edzésed gyakran az élet írja, minden más kompromisszum. Ha tehát edzéstervet kérsz tőlem levélben, ne számíts arra, hogy kapsz. És hidd el, nem azért mert nem akarok segíteni, hanem azért, mert nem lenne etikus így segíteni. Sőt, ez nem is lenne segítség, és az én edzésem papíron pont annyira lenne jó, mint amit letöltöttél mástól…:)

Ha kiindulásnak elfogadod, hogy az idegrendszer irányít/felügyel mindent, ami a testeddel történik, akkor máris mehetünk tovább. Ha azt is elfogadod, hogy az idegrendszer elsődleges funkciója az túlélés biztosítása bármi áron, akkor megint sokat haladtunk. Az idegrendszer rugalmas és stabil rendszer, és ez a két látszólag egymásnak ellentmondó funkció teszi hihetetlenül érdekessé azt, amiről a mostani írás szól.

Ha tehát elfogadod, hogy az erő, mobilitás, stabilitás is idegrendszer által felügyelt folyamat, akkor nyilvánvaló az is, hogy bármely folyamatba képes is beavatkozni az idegrendszer. Az idegrendszer elsődleges funkciója a veszély felismerése – gyakran a veszély hibás vagy korrekt előrejelzése – és ennek alapján bármely folyamat módosítása annak érdekében, hogy a túlélés lehetséges legyen. Ha az idegrendszer azt gondolja, hogy egy mozgás veszélyes, akkor limitálni képes az erőt, erő-állóképességet, mozgástartományt, stabilitást – mindent! Az idegrendszer tehát nem foglalkozik azzal, hogy mi a mai edzésterved, még akkor sem, ha roppant tudományos formulák alapján számítottad ki, van saját elképzelése arról, hogy mit tehetsz és mit nem.

Az biofeedback-en alapuló edzés során tehát a célok:
– felismerni az idegrendszer aktuális veszélyeztettségi szintjét, és veszélyeztetettség esetén korrekciós gyakorlat vagy extrém esetben az edzés kihagyása.
– megtalálni az idegrendszer által optimálisnak tartott gyakorlatokat, ismétlésszámokat, intenzitást és mozgástartományt, egyszóval mindent.
– folyamatosan mérni és visszamérni, korrigálni, mérni, visszamérni…

Mondhatod azt, hogy borzalmasan bonyolult. Nem az. Minden eleme beilleszthető a bemelegítésbe és a szettek közti pihenőidőbe. Persze, ha eddig a pihenőben a pultot támasztottad és pultos lányt szédítetted, akkor megértem a problémát. Minden más esetben van remény…

Miért kell állandóan újra mérni?
Mert a pár perccel korábbi állapot és a mostani között jelentős eltérés lehet. Éppen gyakorolsz, és ezt értelmezheti az idegrendszer veszélynek is.

Minden mozgást veszélynek fog fel az idegrendszer?
Nem. Mozgásra vagyunk tervezve, és az idegrendszer meghálálja a mozgást, de vannak tartományok, terhelések, sebességek és intenzitások, amelyeket veszélynek érezhet.

Mi a jele a veszélyeztetettségnek a gyakorlat közben? A Zhealth az alábbi négy alapelvet fogalmazza meg a gyakorlással kapcsolatban.
1. Tökéletes kivitelezés
2. Dinamikus testtartás hangolás
3. Szinkronizált légzés
4. Egyensúlyban lévő feszítettség és kioldás.

Mit mérhetek? Gyakorlat közben:
A fenti 4 pont lépésről-lépésre bomlik le, és megtörténik, hogy a kivitelezés minőségének drasztikus változása – mind a 4 pont erre utal, nem csak az első – már veszélyérzetet generál.  Jobbára az idegrendszer ezt jelzi is, például bizonyos mozgástartomány lecsökkentésével, vagy akár fájdalommal.

Gyakorlatok előtt, között
Például a mozgástartományokat viszonylag egyszerű mérni és újra mérni, így ez az irány jó választásnak tűnik.

Lehetőség I. – Törzsdöntés előre:
– nem lendületből.
– nyújtott és zárt lábakkal.
– végpontnak számít az tartomány, ahol már feszültséget érzel a combhajlítóban.

Lehetőség II. – Karemelés:
– nyújtott könyökkel.
– nem lendületből.
– amíg nem homorítasz.

Izomtömeg, testzsír, max erő…Ha helyesen végzed az edzésed, ezek mind az optimális irányba mozdulnak el. Az elmúlt 5 hétben 77 kilóról 81 kilós lettem, pár az idei évre tervezett rekordot már megdöntöttem, és az egyetlen összetevő az edzésben amin változtattam, az a Zhealthben megismert biofeedback és ZDJM. Légzés, feszítettség, SMR…erről lesz szó legközelebb. A kérdés az, hogy legyen-e II. rész?