A cikk ELSŐ és MÁSODIK része itt olvasható…

Joggal teheti fel az olvasó azt a kérdést, hogy miért nem használunk egyszerű bandázst vagy más elszorító eszközt a KAATSU edzés során, ezzel olcsóbbá téve a kutatások során igazoltan  hatékony módszert? Nos, ennek több oka van:

KAATSU – ez a neve az eredeti módszernek, egy pontosan szabályozott protokollal dolgozunk. És itt nem csak az lényeges, hogy megfelelően hidratált-e a tanuló, de fontos azt is megérteni, hogy meg kell találnuk két értéket, amit a KAATSU bázis és optimális nyomásként nevez. Az első azt a nyomást jelenti, amelyet a felrakéskor használunk, a második pedig az edzés során használt nyomást jelenti. Szabott kérdéseket teszünk fel, szabott területek vérellátását és vérvisszatöltési sebességét vizsgáljuk, mert elsődleges szempont maga a biztonság. Az egy másik kérdés, hogy maga a szabott protokoll segít abban, hogy a biztonságon túl az edzés hatékony is legyen.

ESZKÖZ – az eszköz előnye az, hogy a fenti pontban bemutatott protokoll minden esetben segít az optimális nyomás megtalálásában. Ezzel biztosak lehetünk abban, hogy nem occlusion vagy restriction – avagy lezárás / gátlás – jött létre, hanem csak moderáció. Ez az egész protokoll kulcsa. Az artériás véráramot tehát módosítjuk, az artériást alig érintjük a KAATSU protokoll során. Ezzel szemben a túl erős elszorítás kvázi érfogóként funkcionál – aligha hangzik ez biztonságosnak.

TERHELÉS – a megfelelő nyomást alkalmazva valóban minimális súlyokkal érünk el maximális hatást. Alacsony nyomás esetén nem lép fel a korai fáradtság, amit maga hidrogén ionok és tejsav felszaporodása okoz, és teszi lehetővé, hogy az edzés gyorsan éri el a diszkomfort zónát, illetve a technikai vagy teljes bukást – nyilván ez utóbbiakat haladó atlétáknál használjuk. A túlzott elszorítás ezzel teljesen ellentétes hatást vált ki, és még veszélyes is. Amit érdemes megérteni, hogy teljesen felesleges nagy súlyokat használni a KAATSU edzés során, mert pont az lenne a cél, hogy minimális mechanikai stressz során maximális metabolikus stresszt hozzunk létre. A helyes protokoll során ez minden esetben megtörténik, így minden egyes szakértő/ tanuló találkozás eredményesnek tekinthető.

MAGA AZ EDZÉS azért érdekes, mert a teljesen minimális terhelés irányából – séta akár – el lehet jutni egészen a sportpecifikus mozgásokig. Ilyen például a judo csapatnál használt protokoll, ahol a felkarra helyezett eszköz és az optimális nyomás beállítása után egyszerűen csak fogást és fogásbontást gyakorol a versenyző, és éri el fél percen belül azt az érzést, amit versenyen a menet végén tapasztal meg.

BEMELEGÍTÉS – érdemes lett volna ezzel kezdenem. A bázis és optimális nyomás beállítása után egy közel 3 perces, úgynevezett CYCLE, vagyis ciklus következik. Ebben az időszakban a gép automatikusan, és egyre növekedő nyomással éri el az optimális nyomást, 20 másorpercig tartva a nyomást, majd kiengedve – és ezeket többször megismételve. Ezzel elérjük, hogy a moderációval létrehozott szimpatikus hatás ne azonnal érvényesüljön, hanem kvázi bemelegítse a rendszert, és felkészítse az edzésre. És ezzel is zárul maga az edzés.

A következő részben speciális felhasználási területekről lesz szó…