Az egyik leggyakoribb kérdés a képzéseken – vagy kérdés egy képzés végén – hogy akkor ezt az információt vajon hogyan tudom már holnap alkalmazni. Nem is olyan buta kérdés ez, ha az ember sok pénzt és időt tölt el egy képzésen, majd úgy érzi, hogy ugyan ömlött rá az információ, de hogyan lesz ebből előnye a továbbiakban.

FMS képzés, Cseh Labdarúgó szövetség

Megdöbbentő volt az FMS képzés végén, hogy a kérdések kilencven százaléka nem az FMS-el volt kapcsolatos, mert azt azonnal logikusnak és használhatónak ítélték az edzők, hanem edzéstervezéssel voltak kérdések. Ne felejtsük el, a részvevők mindegyike nagy egyesületeknél edző, jó pár éve.

A helyzet az, hogy részben erre is az FMS a válasz, mert az FMS szűrés ugyan nem mondja meg, mit csinálj, de jelzi, mit nem kellene most fejlesztendő dobozba tenni. A fejlesztendő doboz azt jelenti, hogy kapacitást fejlesztünk, vagyis az adott és az FMS szerint korrekcióra szoruló mintát erővel, gyorsasággal vagy állóképességgel akarjuk felruházni, ami nem mindig helyes döntés.

A helyzet az, hogy minden edzp fejében ott van a nagy terv a sportoló számára, amit a valóság fog azonnal vagy hamarosan részben megsemmisíteni, mert ahogy mondják, egyetlen terv sem éli túl az igazi találkozást a valósággal. Ez nem azt jelenti, hogy ne tervezz, hanem azt, hogy vedd tudomásul, hogy a tervezés rugalmas folyamat, ahol a legfontosabb változó maga az atléta.

Lehet az a tervem az első három hónapra, hogy: megtanulja az atléta az alapmozgásokat, megszerzi az alapokhoz szükséges erőt, kondíciót, megerősödnek a csontok, ízületek, inak és persze a kapillarizáció is fontos szempont. A kérdés az, hogy az adott egyénre ezt hogyan sikerül alkalmazni, és melyek azok a paraméterek, mely alapján a döntéseket kell hoznunk.

És ezért értek egyet azokkal a kollégákkal, akik szerint az edzői munka tudomány és művészet.