Tisztán látható, hogy a diéta amit követünk, az a diéta amit javasolnak nekünk úgy tűnik a vesztünket okozza. A pénz amit a költségvetésből arra kell költenünk, hogy a helytelen étkezés negatív hatásait csökkentsük számos országot fog megroppantani a következő 15-20 évben.

Úgy tűnik tehetlenek vagyunk, mert ugyan tovább élünk, de egyre hosszabb szakaszát töltjük az életünknek betegen, gyógyszerektől függően, és egyre fiatalabb korban jelennek meg egyes beteségek, melyeket korábban kizárólag az életkor előrehaladtával azonosítottunk. Demencia 30 évesen? Kettes típusú cukorbetegség és zsírmáj 3-4 évesen? A kérdés az, hogy a tradicionális orvoslás képes-e ezekkel a kihívásokkal megbirkózni.

Soha nem éltünk jobb korban ahhoz, hogy ha valamit vágni, műteni kellene, akkor azt precízen és remek eredménnyel végezze el a modern orvoslás a túlélésünk érdekében. A traumás sérülések kezelésében az orvostudomány soha nem látott magasságokba emelkedett, valóban őrület, mire képesek. Ugyanakkor a krónikus betegségek esetén vesztésre állunk és ezt a növekvő esetek jelzik, illetve az, hogy ezek a betegségek úgynevezett krónikus és progresszív betegség kategóriába esnek. Ez mit jelent, magyarra fordítva? Azt, hogy egyre rosszabb lesz a helyzet, mert a betegség nem gyógyítható – gyógyíthatatlan – , maximum a tüneteit tudjuk ideig-óráig elmaszkolni, hogy a páciens ebből keveset érezzen. Ettől a betegség, mint egy időzített bomba még ott van, ketyeg.

Az egyik legnagyobb kihívás ma a cukorbetegség és az ehhez kapcsolódó elhízás – vagy éppen fordítva – kezelése.  A T2 cukorbetegség a modern orvostudomány szerint visszafordíthatatlan kórkép, vagyis krónikus és progresszív – nem gyógyítható. Amivel jön az obezitás és a magas vérnyomás. De a T2 itt nem áll meg, mert a magas vércukor halmozott kockázatot jelent a mell és vastagbélrák esetén. Mi tegyünk tehát? A gyógyszeripar részére a dolog egyszerű – minél korábban felfedezni ezeket a betegségeket, olyan határértékeket meghatározni, hogy a páciens gyorsan fogyasztó legyen – és innentől dől a pénz, mindenki jól jár, csak éppen a betegség marad krónikus és progresszív.

Kevesen ismerik azt a tanulmányt, ami a New England Journal of Medicine jelentetett meg. Ez az intézet nem a hirtelenkedésről ismert, és ez a kutatás az, amiről beszélned kell az orvosoddal.

Fogtak 242 főt, akik T2 diabéteszben szenvedtek , és akik bariatric műtéten estek át a kiválasztás után. Magyarán úgy kényszerítették őket a napi kalóriaszükségletük csökkentésre, hogy a gyomor űrméretét csökkentették. 3 év elteltével az eredmények igen jók voltak.Talán túl jók is!

A magas vérnyomás  74% -a oldódott meg. A rendellenes lipidek 66% -a oldódott meg. A rendellenes vesefunkció 86% -a oldódott meg. És II.-es típusú cukorbetegség? Örülök, hogy megkérdezted. A II-es típusú cukorbetegség lenyűgöző 95% -át gyógyították meg ezzel az egyszerű módszerrel. Figyelj – kevesebbet ettek, elmúlt a cukorbetegségük. Hallatlan.

Nos, ha a páciensek – akik kamaszok voltak – 95%-ban helyreállt a normál inzulin érzékenység, akkor vajon a cukorbetegséget hívhatjuk-e krónikus, progresszív és így gyógyíthatatlan betegségnek? Aligha.

Nem hiszed? Itt a link!

Akkor hol a hiba?

A gyógyszergyár azt teszi, amit tennie kell. Profitot maximalizál, mert ezt várják el a részvényesek.

A páciens ebben remek segítő, mert a páciens nem életmódot akar váltani, hanem egy pirulát akar, amitől jobban lesz. Minimális energiát akar ebbe az egész folyamatba beletenni, nem beszélve arról, hogy nem érdekli a megelőzés.

És az orvos? Nos, jelenleg úgy tűnik az orvos sem része a megoldásnak, főképpen akkor nem, amikor orvos barátom elmeséli, hogy minden amit javasol a pácienseinek a Tökéletes Egészség Diéta című könyvből van, mert az orvosin két napnyi időt töltöttek összesen dietetikával, a böjt pedig nem is lehetett ennek része.

A hiba talán már kimondhatjuk, rendszerszintű. Mivel a dietetika nem része a megelőzésnek, az étel nem része a gyógyításnak, miért kellene erről az orvosnak tanulnia az évek során. Az orvos betegségeket menedzsel, tünetek alapján kivizsgálást és gyógyszerezést rendel el, de a megelőzés és a nem gyógyszeres gyógítás – légzés, fény, étkezés – nem tartozik a kompetenciák közé.

És amíg ez nem változik, a statisztikák sem változnak. És egyre betegebbek leszünk, egyre korábban.