Ahogy az előző két részben már jeleztem, a cikkek célja nem annyira a sejtben lezajló folyamatok tudományos alapossággal történő leírása. Erre vannak nálam sokkal okosabb emberek itthon és a nagyvilágban, és persze ott van a rengeteg könyv és kutatás, mely remekül írja le a mitokondriumban lezaljó folyamatokat. Engem a miért mindig és jobban izgatott, de van más kérdésem is. Hogyan tudjuk megelőzni, hogy a mitkondriumok működése sérüljön, illetve miképpen lehet rávenni ezeket a sejtszervevecskéket, hogy a barátaink legyenek.

A korábbi írásban nagyban támaszkodtam a hormézis nevű folyamatra, amely során rendszeres és egyre nagyobb stressznek vetjük alá a szervezetet, illetve magét a mitokondriumot is. A stressz módja sokféle lehet, de a kérdés az, hogy egyszerre hányféle stresszt akarunk bevetni, és mely stresszorok oltják ki egymást, illetve mely jelutak lehetnek fontosak ahhoz, hogy specifikus adaptációt váltsunk ki.

Ne felejtsük el, a homeosztázis dinamikus egyensúlyt jelent, amelyet a szervezet minden erővel fent kíván tartani, és ez sincs ingyen, ezt nevezzük allosztatikus terhelésnek, amely a homeosztázis fenntartási költsége. Gyakran bele sem gondolunk, hogy metabolikus költsége van mindennek, ami a szervezetben történik, legyen az légzés vagy az izmok ellazulása.

Ezt a költséget fedezni kell, amit szénhidrátból vagy zsírból – néha fehérjéből – , és egy meglehetősen bonyulult folyamat során kapunk végül olyan energiát és olyan formátumban, amely devizát minden részvevő fizetőeszközként fogad el.

Példaképpen nyugalmi helyzetben a légzés az összes működési költség 2-3 százalékát teszi ki, míg a nem dolgozó izom – relaxált – is azért relaxált, mert a kioldást is ATP fogyasztás jellemzi. Igen, ez a magyarázat a rigor mortisra. Nincs ATP termelés, az izmok megfeszülnek.

“Az első szakaszban történik a zsírsavak, a glükóz és egyéb szénhidrátok, valamint egyes aminosavaklebontása acetil-csoportokig, melynek eredményeképpen acetil-koenzim-A( acetil-CoA) keletkezik.

A második szakaszban a keletkezett acetil-CoA a citromsavciklusban oxidálódik.

A harmadik szakaszban a redukált koenzimek által szállított elektronokat membránkötött elektronszállítók, a légzési lánc tagjai (elektrontranszportlánc) veszik át, melyek végső soron oxigént redukálnak vízzé. Ennek energiája segítségével ATP szintetizálódik.” – tankonyvtar.hu

Jó, ez így most elég bonyulult, de lényeg ez: az is energiába kerül, hogy energiát gyártsunk, és az első fázisokban ATP-t fektetünk be abba, hogy később nyereségünk legyen, és ehhez majd egyszer oxigén is kelleni fog.

A korábban az elektrontranszportláncban említett folyamat során az elektronokat forró krumpliként dobálja komplexről-komplexre a mitokondrium, hogy a végén a rendelkezésre álló oxigén fogadja az elektront és a protonnal egyesülve H2O legyen a végtermék. ( És persze hő meg ATP. ) Az elektronszállító rendszer feladata, hogy a redoxireakciókon keresztül a membránon túli protongradienst hozzon létre – vagyis egyfajta gátrendszert hoz létre, amely során a vizet egyre magasabbra pumpáljuk – szó szerint – majd amikor már hatalmas mennyiségben gyűlt össze, egyszerűen átegengedjük egy rotoron. Ez a rotor az, ahol el kell dobnod az agyad, mert ha rotor, akkor ez forog, de nem is akármekkorra sebességgel, ami 130 fordulat / másodperc, vagyis 7800 rpm.

De mielőtt lezárnám ezt a részt, hadd adjak megoldást a hormézisre, vagyis mely stresszorok okoznak hormézist:

  • Gyulladás
  • Edzés
  • Hideg
  • Meleg
  • Böjt, Időben korlátozott étkezés
  • Kulcs makrók hiánya
  • Véráram mérséklése
  • Patogének
  • Alvásmegvonás
  • Sejtfolyamatok befolyásolása (e.g. OXPHOS)
  • Mentális és emocionális stressz

Most persze mondhatod, hogy itt valami nincs rendben, mert a gyulladás rossz? Nos, innen folytatjuk majd…