Éveken keresztül azt hallgattuk, hogy vegyél több, meg mély levegőt. Sőt, a sejteknek oxigénre van szüksége, a szén-dioxid pedig a sejtlégzés mellékterméke. A méregtelenítés így a szén-dioxidra is kiterjedt, és ha sok oxigén jó, a több még jobb is. Lassan kezdjük megérteni, hogy a természetben minden az egyensúlyról szól, és esetünkben az oxigén és szén-dioxid is egyensúlyban kellene, hogy legyen.

Természetesen a CO2 esetén könnyű elhinni, hogy egy káros és roppant veszélyes gázról van szó, hiszen mi más lenne felelős az úgynevezett üvegház-hatásért? És itt akkor említsük meg a nitrogén-monoxidot is (NO) amely a dízel botrány okán kapott nagy szerepet. Nem is kérdéses tehát az oxigén a barátunk, a CO2 és NO pedig szívjon gázt.

A dolog korántsem ilyen egyszerű.

“Számos tanulmány szerint a mérsékelt IH – átmeneti hipoxia – protokollok javítják az immunrendszer működését, miközben gyulladásgátló hatásuk van.” – Navarrete-Opazo és Mitchell (2014)

“Összefoglalva, a jelenlegi vizsgálat kimutatta, hogy a hypoxia fokozta a glükóz toleranciát az expozíciót követő 4 órán belül és alatt. Ezenkívül a testmozgás glükózszintcsökkentő hatását fokozta a hipoxia, és a posztoperatív expozíciós glükóz-kontroll hipoxia-indukálta javulása nagymértékben a perifériás inzulin hatásának (Si2 *) változásának tulajdonítható. Az akut hypoxia ezért javíthatja a rövid távú glikémiás kontrollt a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő egyénekben. “- Mackenzie és mtsai. (2011)

A hipoxia alapvetően pont az, aminek hangzik. A légkörben közel 21% oxigént találunk. Az artériás vér oxigén szaturációja – telítettsége – normál esetben 95-98%, vagyis eléggé telített. Kérdés az, hogy ebből mennyi oxigént tudunk valóban eljuttatni a szövetekig, sejtekig, és fura módon az attól függ, mennyi CO2 van jelen a szövetekben / sejtekben. A sejtlégzés egyik mellékterméke maga a CO2, és úgy az oxigénnek mint a CO2-nek van egy úgynevezett parciális nyomása. A CO2 és O2 kapcsolata kicsit hasonló a vércukor és az inzulin kapcsoláthoz. Ahhoz, hogy a cukor a sejtbe jusson, kell a zárba a kulcs, és ez az inzulin. Nos, ahhoz, hogy az oxigén a sejtbe jusson, kell a kulcs a zárba, és ez a CO2. Nem túl sok, nem is túl kevés – pont ideális mennyiségre van szükség, amely eléggé meggyengíti az oxihemoglobin kötését, hogy le tudja adni az oxigént. (Bohr hatás)

Na most a hipoxia megint egy olyan fogalom, amire mindenki ugrik, mert ugye a hipoxia rossz. Nos, természetesen a cél a normoxia a sejt szintjén, de ha nincs elegendő CO2 a szövetben, akkor hiába áll a véráramban elegendő oxigén rendelkezésre, nincs ami a kötést meggyengítse. Márpedig ezt az oxigént kérem el kell csábítani a hemoglobintól, más megoldás nincs.

Az akut hipoxia nem krónikus hipoxia. Akut módon a normál mennyiség fölé vinni a CO2 szintet nem kis kihívás, de csak akarat és szakértelem kell hozzá. Ebben az esetben hypercapniáról beszélünk, vagyis a CO2 normálisnál több a szövetekben.

De miért lehet ez fontos?

Mert a akut hipoxia és hiperkapnia azok esetében, akik túllélegzők segítenek abban, hogy a központi és perifériás receptorok egy új, helyesebb bázis értéket tudjanak elfogadni, mint sztenderd. Ez azért is izgalmas, mert a hiperventillálók alapvetően folyamatosan szimpatikus tónusban élik az életük, vagyis a paraszimpatikus rendszer ritkán kap esélyt arra, hogy ellássa a építő, gyógyító, regeneráló munkáját. Tehát szó nincsen arról, hogy oxigén-szegény környezetben kellene élnünk, de arról igen, hogy az akut hipoxia komoly egészségre gyakorolt előnyös szolgál. Nem beszélje a teljesítmény növekedéséről, ami esetenként egészen drámai is lehet!

De aminek van hatása, annak van mellékhatása is. Mire figyeljünk gyakorláskor?

1. Szakembertől tanuljunk.

2. Napi 10-15 alkalommal is végezhetünk rövid lélegzet visszatartást, céltól függően.

3. A vér oxigén-szaurációja ne menjen 85% alá.

4. Vízben sose gyakoroljunk lélegzet visszatartást.

5. Állapotosan az első trimeszterben szintén ellenjavallt a gyakorlás.