Az előző részben főképpen a definíciókkal foglalkoztam, illetve pár kutatást idézve írtam arról, hogy milyen negatív hatásokkal jár, ha az alvásunk kompromittált. De mit jelent ez?

Hadd soroljam fel tehát azokat a tartóelemeket, amelyek az alvásunk meghatározzák:

  • Mélység
  • Hossz
  • Folyamatosság
  • Rendszeresség

A négy elem mindegyike és egyformán fontos, és arra teszek most kísérletet, hogy ezt illusztráljam is.

Mélység – alapvetően az alvás minőségét jelzi, ahogy a az alvás szerkezete kinéz, hiszen az alvásunk nem egy, a teljes alvás folyamán egyforma agyi funkciót takaró folyamat. Ki és be járkálunk a különféle alvásfázisok között, amely során mélységtől függően az agy más és más tevékenységeket végez el, más és más agyi hullámok dominánsak.

Hossz – gyakran hallhatod, hogy egy felnőtt embernek nagyjából 8 óra alvásra van szüksége. Ez nagyjából igaz lehet, de nem mindegy – utalva a mélységre – hogy azt milyen alvásfázisokban töltöd. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy csak 5 órát tudtál aludni, miközben az alvásod minősége magas volt, de az összes hossz sajnánalatosan kevés ahhoz, hogy valóban kipihenten ébredj.

Folyamatosság – vagyis az alvásod folyamatos, vagy töredezett, fragmentált? Hiába vagy 10 órát az ágyban, ha csak 7 órát töltesz valójában alvással, mert állandóan felébredsz, akkor ismét a komoly alvás tartozást halmozol fel, ami már pár napos távlatban is csökkenti a kognitív képességed, döntéshozatalod sőt – a sejtek glükóz érzékenységét.

Rendszeresség – leginkább a cirkádián órával függ össze, vagyis képes vagy-e nagyjából a hét minden napján azonos időben lefeküdni és felkelni. Most mondhatod, hogy a 2019-ben ez lehetetlen. De ne feledd, az ember belső órája nem 2019-ben alakult ki a jelenlegi életmódunkat elősegítve, hanem picivel régebben, amikor a Nap volt a biológiai órád elssődleges szabályzója.

A rendszeresség okán hadd említsem meg az úgynevezett kronotípusokat, amely alapján az alvástudomány ma besorol minket a pacsirta, normál alvók és a baglyok csoportjaiba. Érdekesség, hogy az életkor előrehaladtával mindenki a pacsirta kronotípus felé tolódik, és akinek van kamasz gyereke, tudja, hogy ilyenkor baglyok lesznek a gyerekek.

A legelső csoportba a bosszantóan koránkelők vannak, akik ennek megfelelően korán is mennek aludni. Mások éjjel egykor térnek csak nyugovóra – baglyok – , ha előbb mennek aludni, szinte inszomniás panaszokat produkálnak. A tudósok jelenleg ezt genetikai háttérre vezetik vissza, vagyis szerintük szinte lehetetlen, hogy ezt gyári alapbeállítást magad megváltoztasd.

Hadd osszak meg azonban egy érdekes kutatást, amit kedvenc kutatóm, Dr. Satchin Panda vezetett.

A pacsirta és a bagoly csoportokat pár hétre egy erődben szállásolták el, ahol nem volt mesterséges fény, telefon, számítógép – vagyis a nappal és éjszaka volt az egyetlen, amihez a belső biológiai órájuk alkalmazkodni tudott. És meglepő módon, hirtelen mindenki egyforma időben tért aludni, és optimális mennyiségben aludt.

Véletlen?