Az edzői beszélgetések többsége még ma is a gyakorlatok, eszközök és izmok körül forog, és ebben az értelemben a ma oly divatos funkcionális edzés sem jelentett áttörést, főképpen meg a pontos definíció máig hiányzik. Nem kirívó eset ez sem, mert hiányzik a helyes testtartás és a helyes légzés meghatározása is!

Az biztos, hogy ha valóban a gyakorlat, eszköz, izom szentháromságban gondolkodunk, akkor pont azt csináljuk, amit korábban, és pont az is kapjuk, mint korábban.

Nem attól lesz a funkcionális, hogy a mindennapi mozgásokat imitáljuk, mert a klienseing többsége nem mozog semmit, ergo ezt imitálni egyszerű. Az sem funkcionális, ha a sportoló a versenyhez szükséges gyakorlatait, mozgásait modellezük az edzés során, mert ezt remekül írja le a sport specifikus edzés. Ergo a funkcionális tréning közelebb lesz az általános fizikai felkészítéshez ( GPP), és mégis, kicsit más.

A funkcionális edzés az a koncepció, amely során az összes biomotoros készséget egyensúlyban fejlesztjük vagy tartjuk.

  • Erő
  • Robbanékonyság
  • Állóképesség
  • Gyorsaság
  • Agilitás
  • Koordináció
  • Egyensúly
  • Flexibilitás

A funkcionális edzés során ezeknek a kívánalmaknak kell edzőként megfelelnünk. Az edzésnek fejlesztenie kell:

  • Fejleszti a mobilitást és a motoros kontrollt
  • Fokozza az adaptációs képességet
  • Tartósságot épít
  • Alapot képez a későbbi specializációhoz
  • Csökkenti a diszfunkciókat

A funckionális edzés tehát a kiegyensúlyozottságról szól, ehhez azonban szükség van arra, hogy a jelenlegi problémákat – diszfunkciók – feltárjuk. Magyarán aligha lehet funkcionális edzésről beszélni akkor, amikor a sportolón nem végeztünk el pár olyan tesztet, szűrést, amely segít azonosítani a diszfunkciókat és a gyenge láncszemeket.